Ismét csak képek

A napi kilátások

A szakmai főnököm

Szingapúri étterem



Polip, hmmmm :)

Pályaudvar

Róla mondták a többiek, hogy félénk, de erotikus

A fák között elbújva





Nekem az AIESEC-ben azt tanították, hogy Change Agent és Incredible Individual vagyok, így újítottam a basaballon is!

Pár ilyen mozdulat után inkább csak így mutatkoztam

Egy japan technikai csoda

A helyszin egy japan gyar, kozeledik a huszadik szazad utolso evtizede. Hetek ota folyik a lazas munka, kozeledik az uj termeknek a bemutatoja. Az igeretek szerint szeleskorben forradalmasitja majd az emberek mindennapjait. A sajto turelmetlen izgalommal varja az ujabb felreejtett megjegyzeseket, amelyekbol tovagyuruzhetnek a talalgatasok, hogy vajon mi is lehet ez.

A termek fejleszteset iranyito bizottsag ertekezletet tart. Baljosan hosszu ideje huzodik mar. Folyamatosan gyulnek az emberek az eredmenyre varva. A feszult csendet hirtelen egy zaj tori meg, nyilnak a konferenciaterem ajtaji. A bizottsag vezetoje kilep, majd a kovetkezo szavakat intezi a kozonseghez:

- Kedves Kollegak! Folyamatosan nem vart technikai gondokkal kuzdunk. A mozgaserzekelok kontakthibasak, a izzoszalak beegnek, a hangositas szinvonalon aluli, a mechanika pontatlan, a vizsugarral szabalyzasi nehezsegeink vannak. Ne feledjuk, a tulajdonosok szemelyesen akarnak mindent kiprobalni a piacra dobas elott. Rendkivul gyorsan fogy a diszbemutatoig hatra levo napok szama. Be kell fejeznunk addigra! Gondoljunk csak az ott megjeleno prominens muveszek, tudosok es politikusok exkluziv tarsasagara! Kedves kollegak, a csapat sikereert ezentul vasarnap es estenkent is erofesziteseket kell tennunk! Kerem, folytassak a kiserleteket!  Hivjak be az onkentvallakozo hasmeneseseket!

Sokat gondolkodtam azon, vajon hogyan is kerulthettek piacra a japanban oly nepszeru szuper wc-k. Ugyanis itt "a csempek kozott egy luk" es az angol wc mellett megtalalhato a szuksegleteinknek elvegzeset segito eszkoz urkorszakbeli megfeleloje. Minden masodik haztartasban! A szolgaltataspaletta igen szeles. A mozgaserzekelovel vezerelt ulokefutes csak egy izelito mindabbol, ami a megkonnyebbulesre vagyo japant ember kenyezteti. Altalonosan elterjedt a beepitett bide, amelybol a kilovelo vizsugar nem hogy csak elomelegitett, de meg a nyomasat is gombok segitsegevel lehet allitani. Termeszetesen taviranyitott illatosito is van, es a zenegep sem ritka. Idosebb emberek megsegitesere pedig megemelkedik az uloke a konnyebb rahuppanas erdekeben. Hasznalat utan az eszkoz energiatakarekos uzemmodba kapcsol.

Sejtesem szerint most akarjak bejelenteni az uj valtozatot, amely a hasznalati statisztikat automatikusan tovabbitja a felhasznalo szemelyes - avagy munkahelyi - blogjara. A Microsoft Japan pedig egy kiegeszitot kivan piacra dobni, amivel az MSN szemelyes uzenetet is lehet aktualizalni. Minden esetre - egy szemelyes megjegyzeskent elmondanam, hogy - a nyershal megkostolasahoz hamarabb osszegyujtottem a batorsagot, mint hogy szembenezzek a kulonfele gombok nyomogatasaval jaro belathatatlan kovetkezmenyekkel.

Nehany kep az erdeklodoknek:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a8/JapaneseToiletBidet.jpg
http://www.7is7.com/otto/travel/photos/20041030/7117_kumamoto_japanesetoilet.jpg
http://www.skyemastering.com/modern_japanese_toilet_seat.jpg
http://www.arm.com/rximages/9930.jpg

A japán fürdőzés - az onszen

A hétvégi túránk elején elhatároztuk, hogy megmutatjunk ennek a szójánélő, robotnépnek, mi is az igaz magyar virtus. Volt ugyan felvonó a hegyre, de kérem szépen, nehogymár... eltévedni úgysem fogunk, hisz minden ki van táblázva, és mi minden harmadik betűt ismerjük!

Épp a második órája kullogtunk felfelé - ekkor már igen csak idegesítő volt, hogy a mögöttünk robogó nyugdíjaspár folyton visszaelőz minket - amikor a srácok tálalták a tervet, hogy ha sikerül lejutnunk is, akkor megünnepeljük az estét egy japán fürdőzéssel. Az öreg aiesec-es találkozós megjelenésem után már nem is csodálkoztam, hogy nem tudtam, hogy kellett volna fürdőnadrág. De szerencsére, kiderült, hogy az a világ legfeleslegesebb dolga egy ilyen helyen. Sőt, tilos!

Az év elején, amikor még frisshús voltam Németországban, egy fehérorosz srác nagy erőkkel próbált meggyőzni a városi szauna felfrissítő hatásairól, és kapva az alkalmon meg is beszéltem vele egy időpontot. Ekkor amolyan kiegészítő megjegyzésként odabökte, hogy bőven elég, ha egy törölközőt hozok, amire ráülök. - Juuuuuj, hát nem vasalni akartam vasárnap?! Meg tudod, a névelőkkel is bajban vagyok! - adtam elő teljesen meggyőzően a válaszom. De most - gondolom a panírozott csirkeporc és a metro élet-halál harc megedző (értsd: lélekromboló) hatása miatt - annyit mondtam, hogy úgy is jó!

Néhány óra - és pár túristajelzés elkeseredett dekódolási kísérlete (vö: olvasás) - után egy hagyományos japán fürdő bejáratában találjuk magunkat. A belépő mellé váltunk magunknak egy kis törölközőt is. Mielőtt továbbhaladhatnánk az öltöző felé, a cipőinket be kell zárnunk a kihelyezett szekrényekbe. - Lopnak a fülöp-szigetekiek, vagy mi van?? - fut át az agyunkon. Az öltözőben ismét egy zárható szekrény fogad minket. Ledobunk mindent, ami teljesen felesleges. A szégyelősebbek ügyeskedhetnek a másfél tenyérnyi törölközővel, amíg eljutnak a vízig. Gyerünk fürödni!

Az öltözőből kilépve, nem a kövekből szépen kirakott medence okozza számomra a legnagyobb feltűnést: A helyiség végén négy darab csap van a falra szerelve. Előttük törpeméretű színes műanyagsámlik, melyeken két tetőtől talpig beszappanozott japán férfi gubbaszt. Teljesen meztelenek. Kenegetik magukat, locsolgatják magukra vizet - abszolút fesztelenül. Készülődnek a vízre szállásra. Itt ugyanis koszosan nem fürdik az ember! Kitérőként mondom, ezt a szobatársam valószínű, koszosan SEM fürdik az emberre fordítaná. Ezt alátámasztandó, megkérdezte múltkor miután lezuhanyoztam, hogy a magyarok kívánnak-e egymásnak valamit fürdés után, mert náluk ez divat. Nem akartam mondani, hogy nálunk legfeljebb egy "Kisfiam, fogat is mostál?"-ra futja.

Igazából kis sámlin ücsörögve zuhanyozni egészen szórakoztató. A határtalan jókedvünket csak az korlátozza, hogy szabadtéren vagyunk. Belülünk medencébe. A termikus víz kellemesen körbeölel és ellazít. De valószínű az örömünk egyoldalú, mert a japánok nem sokkal később átmennek a másik medencébe. Vajon az milyen lehet? Kíváncsian követnénk őket, de a rémületet meglátva az arcukon, melyet a közeledésünk vált ki, úgy döntünk maradunk a pucér seggünkön.

A fürdőzést újabb mosakodás zárja. A kis törölközőt - amelyet a medencében ülve a tradíció szerint összehajtva a fején tart az ember - bevizezzük, majd ezzel kenjük el magunkon a szappant. A napot a végül könnyed álomba merülés koronázza meg.

Kirándulás és kultúra

A legutolsó - mondatokat is tartalmazó - bejegyzésem egy nagy pénzügyi rejtvénnyel ért véget. Szerencsére némi információt gyűjtve sikerült megtalálnom a lejobb megoldást. Ezzel le is zártam magamba az efféle gondterhelt töprengést, és benneteket sem untatlak a részletekkel (azokat az idősebb olvasóimat, akiket nem ismerném, megkínálom majd egy tál cseresznyével, a tiszteletlenségem kompenzálása végett).

November 12-e van, Az összes tokiói aiesec csoport nemzetközi sport fesztiválján járunk (aiesec - ejtsd: a diákszervezet, amely megszervezte a gyakorlatot). Egy sportpályán 100 japán egyetemista sorokban és oszlopokban rendeződve áll. Bemelegítő tornát csinálunk. Nem is árt, mert sikerült az összes japánnal szemben nekem egyedül rövidnadrágban megjelennem. Valahogy a november meg a sport nálam egy terem képzetét indukálta a fejemben. A torna nem túl komoly ugyan, de mégis szabályos alakzatban, egyszerre és vezényszóra csináljuk. Ok-ok, ők így szokták, de különben is... mi ez már, hogy pont egy sportnapra gyűlnek össze az egyetemisták? Csapolt sört se látok sehol! A kulturális sokk élesen hasít át a tudatomon.

A nap némi sporttal és sok játékkal - fogócska, zsákban futás, lovacskázós bírkózás, stb... - telik el. Gyerekesnek mondaná egy magát komolyan vevő büszke fehérember, de szerintem lehetett élvezni. Egy újabb fejezet a pokemon-kultusz megértéséhez kipipálva.

- Pénteken buli lesz a cégnél, jó lenne, ha jönnétek! - írja nekem msn-en a hátam mögött másfél méterre ülő lány. A beszélgetés perceken keresztül folytatódik. Az effajta XXI. századi kommunikációs formának az az előnye, hogy hátrafordulva szinte a jövőből kap az ember egy sneak preview-t, ha lelesi, hogy mit ír neki éppen a másik. Arra persze vigyázni kell, hogy ne hajolj túl közel, mert ahogy más kezéből az újságot, így másvalaki monitorját sem illik elolvasni.

A kommunkációs reformhoz hozzátartozik a cégnél az is, hogy minden munkatársnak kötelező blogot írnia. Én már kaptam is felszólítást, hogy gyakrabban írjak, mert a többiek szeretnének többet tudni rólunk. Ez meglepő egy olyan helyen, ahol soha senki nem szól hozzád, csak ha muszáj... Ha valakit érdekel egy kényszervallatás eredménye, itt megtalálhatja Ozanét és az enyém: rozikante.blogspot.com es tamasintokyo.blogspot.com.

Az intimségével ellentétben a pénteki bulizós meghívás erdedménytelenül záródik. Ennek az az oka, hogy az aiesec meghívott aznapra egy Alumni (régi aiesec-esek) Party-ra. A bárba belépve hideg zuhanyként ér a felismerés, hogy ez a buli nem arról fog szólni, hogy a harmincas évek végén járó régi tagok azzal próbálják a fiatalságukat igazolni, hogy megpróbálnak minket az asztal alá inni. A kép drámaian fest: egy tucat öreg feketeöltönyös japán úr egymással beszélget, miközben a fiatal aiesec tagok tisztelettudóan állva várják az érkezőket. Felmerül benne az alul öltözöttség gyanuja, miután észreveszem, hogy mai napot a sárga farmerommal szándékoztam kitüntetni. Enyhítő körülményként felhozhatom, hogy volt bennem annyi kitartás, hogy vasaljak reggel, így egy inget betudhatok jó pontként. Bár sejtem, hogy nem csak a ruhám fog feltűnést okozni.

Egy asztalhoz leültetnek, ahol meglepően az üdvözölés angol nyelvű és kéznyújtás követi. Pár szó beszélgetés után az egyik úr németül szólít meg. Egy jó egyórás német nyelvű beszélgetés következik az ő korábbi aiesec-es és németországi élményeiről. Nem akarom elhinni, hogy ez a szituáció létezik! Az este jó hangulatban zajlódik. Jó lehet ennyi idő után visszaemlékezni a régi barátokkal a közös élményekre.

Vasárnap kirándulni voltam két magyar sráccal: Andrist az egyetemen ismertem még meg, Zolit pedig itt. Annak ellenére, hogy Andrissal sem beszéltem korábban sokat, érezhetően kialakult egy egyedi légkör, amelyet külföldiekkel nem tapasztaltam még. Úgy tűnik mégis csak van gyakorlati értéke annak, amit csak anyanyelvnek és kultúrának nevezünk. Egész nap hegyet másztunk, sikerült a Fujit is megnéznünk. Az estét egy hagyományos japán forró fürdővel zártuk. Az Alumni Party-t ellensúlyozva itt viszont azt tapasztaltuk többször, hogy nem sokkal azután, hogy beültünk a medencébe a japánok előszeretettel otthagytak bennünket. Rasszizmus? Le nem köptek minket végülis. A mai fejezetet egy ezzel kapcsolatos kérdéssel zárom: Otthon vajon mi történne, ha a fürdőzök közé hírtelen beülne három meztelen kenyai és rázendítenének valami kattogós nyelvre?

Újabb képek:

Új fényképek (vö. Új versek) - ebédelünk

Úgy tűnik, mégis csak összefügg az elkészített fényképek száma azzal, hogy viszem-e a kamerát. Íme, néhány új:

Az étterem kirakatában választhatunk a kiállított műanyag ételreplikák közül.


Bent jegyet veszünk, amit odadunk a konyhás bácsinak. Szerencsére a műanyagételek meg vannak számozva :) "Hmmm, mit is egyek ma? Hínáros tésztalevest vagy panírozott halalakú nemtommit?" - gondolkodnak a finomságra kiéhezett japán kispajtások.

Odaadjuk a főszakácsnak a jegyet, és várunk türlemesen, amíg mondják - külföldieknek mutatják - hogy kész az ebéd. Összefut a nyál a szánkban!

Hmmmm, Hínáros tésztaleves és panírozott húsféle kápasztával és rízzsel. Köretnek valami uborkaszerűség. Ínyencek kedvükre ízesíthetük wasabival (zöld), gyömbérrel (piros) és a Horváth Rozit megszégyenítő fűszerkeverékel (zöldes piros). Megfogjuk a pálcikákat, és ha megy elsőre, kezdődhet a gyönyör. Most már a hínárt is megbírom enni:)



Ebéd után a csendes ösvények menti fák árnyékában megpihenve hallgatjuk a madarak könnyed melódiáit.


Vajon melyik ház tetején parkoltam?



Megszerettem ezt a helyet, jövő héten beköltözöm.

Fényképek

Megyünk a céghez:

A cég környéke (Shibuya):

A város (földrajzi) közepe környéke (ennél vannak jobb helyek is!)

Van egy jó hírem es rossz hírem - avagy tessséék!?!

Akár a hírek bejelentésével is ébreszthetett volna ma Mosolyföld dicső pénzügyminisztere. Az öröm abban merült ki, hogy a cég készpénzben fizetett nekünk. Juhéj! Nem kell az éjszakáimat többé Sebeők János Activity-s felvételeinek keresésével töltenem! Már csak az ő kifinomult kommunikációs módszeri adhatattak volna némi reményt a csekkfüzetes bankos pénzfelvétellel szemben.

A meglepetés akkor ért, amikor a jókedvtől kicsattanó főnöktől átvett borítékon az elvárt összegnek egy töredéke volt feltűntetve. Borzasztó érzés, szinte úgy sokkolt, mint első napon a cukor nélküli kávé! Már azon gondolkodtam, hogy megfenyegetem őket, hogy össze-vissza mászkálok a sáros cipőmmel a lakásukban, ha nem hozzák rendbe azonnal. De türelem, türelem! Némi fejtörés után sikerült kihámozni a japán írásból, hogy valóban ennyit kerestem október 19. és 31. között. Azt tudom, hogy más időzóna, meg az évszámot is a császárhoz mérik az itteniek, de akkor is 10-e van! Nem szép dolog. Bravó a németeknek ebből a szempontból, akik egyrészt reálisabban fizettek, másrészt azt mindig az adott hó 28-e környékén.

De elsősorban nem a megsértett becsültem miatt akartam volna őket párbajra hívni. Az a foglalkoztatott, hogy vajon mit jelent az, ha a borítékban kb. 4300 Ft-tal van több, mint amennyit holnap befizetek lakásra. Lássuk csak, 4300 Ft, 1 hónap Tokióban, hümm, 4300 Ft, 1 hónap... nincs valakinek egy számológépe? Némi tűzoltásra marad még valami pénzem abból, amit hoztam, de be kéne szereznem egy Magyar-Japán átutalás for Dummies könyvet sürgősen.

Szerencsére Ozannal nem vagyunk túl elveszett gyerekek, meg is találtuk a boldogságunknak a nyitját. Dühünkben most végre ki is használtuk Japán Vasúttársaság jegyrendszerében tántogó óriási hiányosságot. És sikerült is átvágni őket! 36 Forinttal. EZT NEKED JAPÁN!!!! MUHAHAHAHA!! Oh, az édes bosszú!

Ui: Ha valakinek megesett a szíve rajtam, kérem támogasson használt bugyikkal, amelyeket eladva gyűjthetnék némi hínárlevesre valóra!

Ugyintezes a vilag vegen

A kulturalis nehezsegek mellett megjelentek az ugyintezessel kapcsolatos feladvanyok is. A dolog a nyelvtudasnal kezdodik. En a 25 db szobol es ujabban 40 db betubol allo japantudasommal itt elegge a Taigetosz fele tendalnek, ha megmenetesemre nem tanulnanaknak a japanok eveken keresztul angolul. De mivel itt nyelvtanulas leginkabb arrol szol, hogy tanuljunk meg jo bonyolult mondatokat irni, vegeredmenyben otthon az "Eljen Slota!" gyakorisaga meg mindig eros versenyben van az angolul tudo japanokevel. Emiatt ha barmit el kell intezni, siet segitsegunkre a hatosagilag kirendelt ugyved: az aiesec-bol egy srac, akivel lassacskan, de el lehet beszelgetni angolul, ha kell.

Szerencsere a japanok alapossagat dicseri, hogy munkaszerzodesrol, biztosasrol, telefonelofiztesrol vastag tajekoztatot mellekeltek, igy barminek egyszeruen utana tudok nezni. Amint megtanulatam japanul. A bankkal is hasonloan allok, bar ott meg lesznek erdekfeszito jelentek. Az elso aprosag amit el kell inteznem, hogy csekkfuzettel vegyek le penzt egy olyan fiokban, ahol allitolad tud valaki angolul. Megjegyeznem, hogy eddig eletemben osszesen egy darab csekkfuzetet lattam, azt is nemetul. Gyorsan el is dugtam 5 honapra a borondombe.

A masik bankos tema akkor kezdett el feltunni a lathataron, amikor egy-ket napi osztas-szorzas utan rajottem arram, hogy ez az utam kezd atlepni a "penzkereses"-bol a "befektetes" kategoriaba. Igy elkerulhetetlen lesz valamikor a nemzetkozi atutalas. Eloszor azzal keztek az uj bankomban, hogy ide nem lehet kulfoldi szamlarol penzt betenni. Hogy mi van? Nem ertettem, miert zarkozik el egy bank attol, hogy ezzel a modszerrel is lehuzza az ugyfeleit (Mar elhataroztam, ha gusztustalanul sok penzem lesz, alapitok is egy bankot, ha csak toredeke, akkor csak kaszinora futja majd). Vegul csak kieroszakoltak magukbol egy swift kodot. Az utalasi dijakat meg balladai homaly fedi.

Persze tudom, hogy en akartam idejonni. Nem is hisztikent, inkabb erdekessegkent irtam le. Ha a varratokat kiszedtek a fejembol ez sem lesz gond.

Nyelv és tánc

Most már semmi sem állíthat meg!

A tegnapi este folyamán sikerült végre durván negyven japán betűt letolnom a torkomon! Mégegyszer ennyi, és simán olvasom majd a külföldieknek írt lebutított tankönyveket! Értésről szó sincs. Némileg elbizonytalanít, hogy ahhoz, hogy akár egy fűszer nevét is elbírjam olvasni a boltban, még a harmadik abc-re is szükségem lenne - ami kezdő is szinten 2000 kínai mórickarajzból áll- de nem csüggedek.

Büszkén elmondhatom, hogy ma japánórán én számoltam el leggyorsabban egytől tízig! Ki is érdemeltem ezzel a tanári tapsot. A Tomi-titok feltárása nem nehéz: úgy tűnik - ha más nem sok ugyan, de - ennyi haszna volt néhány évi karatézásnak. A sziporkázásom folyatatódott. A japán óra szorgos diákja a követekező párbeszédre figyelhettek fel. A tanárnő kezdte szépen, lassan:

- Én... vagyok... a tanár. Ki... vagyok ... én?
- Én Tamás vagyok.

A tanárnő - betartva a mosolyok birodalmának törvényeit - kedvesen elmondta a választ. Persze én nem érteni japán, csak Ozan hangos röhögése keltett némi gyanút. Sajnos csak az óra végén kaptam meg a párbeszéd tolmácsolt változatát.

A nyelven kívül a kultúrát is nagy erővel - mondhatni, tésztát szűrcsölő japán módjára - szívom magamba. A napokban tanultam egy új táncot is. Ezt elsősorban egy helyi és a külföldi alkotta páros adja elő. Túl sok ritmusérzék nem kell hozzá, elég ha mindenki ismeri a saját országjának a közlekedési rendjét. A tánc következőképp zajlik: egy japán és egy külföldi nehány lépésre megközelíti egymás szemből. Ekkor a jól nevelt idegen jobb oldalról, az őslakos bal oldalról akarja megkerülni a másik. Itt egymással szembeni oldallépések következnek, irányváltás, többszöri ismétlés. Az lépéseket halk morgás kiséri. A táncot - a Kretén Magazin után szabadon - mindenhol csak úgy hívják, hogy "Menj-má-innen-a-fa Szamba".

Mosolymanók és élőholtak

Isten hozott Mosolyországban!!

Természetesen Isten helyére mindenki behelyettesítheti a saját istenét, sámánját, kabalafiguráját, kedvenc politikusát, stb. De akár üresen is lehet hagyni.

Mosolyországban mindenki boldog. A kedvesség és udvariasság alapvető érvényű. Két ember, ha elmegy egymás mellett, mindig köszön egymásnak - szerk. megj.: sajnos a külföldiek nem értik, mit mondanak, így mormogva bólintanak. Ha egy mosolyisztáni megszólítja egy embertársát, a ragyogó tekintete közli a másikkal, hogy ennél már csak akkor lehetne minden jobb, ha együtt karaokezhatnánk. A beszélgetést gyakran kacarászással színesítik, csak hogy tudja mindenki, hogy ma hihetetlen jó napom van.

A kirobbanó eksztázis akkor tetőzik, amikor egy irígyelt mosolymanónak lehetősége nyilik arra, hogy a mosolyfőnökével vagy egy mosolyvevővel beszélhessen. Ma a szerkesztőségünk egyik riportere is hatalmas boldogságbombában részesült: az étteremben a kiszolgáló mosolytündér egyszerre hajolt meg, nyújotta a kezét a tálcáért, jókat kívánt és mindezt csukott szemmel és széles vigyorral. A kisebb megdöbbenést néhány perces gondolkodás követte: lehetne még rést találni a borult filmek piacán.

Mosolyországból kilépve a tudatlan vándort könnyen érhetik megrázkódtatások. Ez már a élőholtak földje.

Hömpölygő tömegek taposnak egymáson: nem késhetem le a vonatot! Az idegeneket rejtett tekintetek fürkészik. Körülnézve, az embernek csak az elforduló arcok tűnnek fel. Elszigetelt zombik keresnek kiutat egy új világba a telefonokjaikban és képregényeikben elmerülve. Nahát, egy külföldi! Ránézek. Semmi. Őt is megfertőzték. Bezártság. Mikor nyílik már az ajtó!?

Öt kicsi különbség! Finomság, közlemény

A múltkori japánórás jegyzet után ismét közzéteszek egy újabb apróbb feladványt:

Találjuk meg az öt kicsi különbséget:

 

Az első volt Ozan mai vacsorája, a második az enyém. Az elképesztő, hogy a polip volt a legjobb az egészben. Ezen kívül, amit felismertem még elment. Bár itt az egy darab sárgarépa és egy műnyaglevél alkotta halmazra gondoltam. A többiről annyit csak, hogy miután megettem - már amennyit bírtam - jó ötletnek tartottam, hogy egy kis vajaskenyeret is pakoljak rá. Nehogy visszaküldje a gyomrom, mint ismeretlen csomagot. Itt jegyezném meg, hogy a vajaskenyérevés lehetősége önmagában rendkívüli, mert a múlt héten vett vajról kiderült, hogy nem vaj. Már csak az ismeretlen fogalmak kategóriájába sorolom, mint megannyi mást itt.

De ma is öt percig hasonlítgattam össze a kockacukros zacskón levő betüket a különféle fehér poros zacskókon találhatókkal, hogy tudjak holnap is tenni valamit a kávémba. Az ínyenckedés hamarosan folytatódik ugyanis meghívtak minket Takoyaki vacsorára, ami a szóbeszéd szerint a sültpolip és a palacsinta mostohagyermeke lehet. A mi kis céges csapatunk fog közösen sütni, annál a főnöksrácnál, akivel nagy nehézségek árán de tudtunk néhány mondatot váltani. Nem csak rajta múlik ugyan, mert nem mondanám, hogy el tudok mondani három japán mondatot két tanóra után.

Ja, még a korrektség jegyében leírnám, hogy Ozan bár sokszor nem veszi észre magát, szerinte néha körülötte forog a világ, fárasztó, na meg rendkívül szorakoztató kulturális jegyeket hordoz pmagán, igazából jófej (nem is hinné az ember, hogy mennyivel jobb, mint jópár német).  Jobb, ha le sem írom, mennyit röhögünk a japánokon. Biztos vagyok benne, hogy röhej tárgya vagyok én is, főleg a japánok előtt. De ez így van rendben, közben meg megszokjuk egymást. Ha valakinek esetleg kételyei vannak a más kulturák iránt tanúsított tiszteletemmel szemben, kérem, küldjön levelezőlapot Juszt Lászlónak a Magyar Televízió, TV Ügyvédje, Budapest Pf. 1143-as címre.

Közelkedés, árak, furcsaságok

Héé, normálisak vagytok?!?! - hangzott el, miután elsuhant közöttünk szemből néhány biciklis. Egy kis időt hagyva magunknak a lehiggadásra rájöttünk, hogy ismét csak az út rossz oldalán sétálunk. Valami érthetetlen okból - gondolom Erzsébetnek hívják a főnököt - itt az autók az út másik oldalán járnak. Eleinte még tudtam mindig, hogy a "fordítva" kell mindent nézni, de így gyakorlottan sokszor őszintén nem tudom, hogy melyik az "egyik" és melyik a "másik". Így mielőtt a leghevesebb tiltakozást színlelve, a fejemet sűrűn jobbra-balra fordítva kellene átkeltnem, eszembe jut mindig, hogy van még két segítségem: a pontatlanságom és Thürmer Gyula. A pontatlanságomnak köszönhetem a karórám, amelyet a "Kormánynak baloldalon van a helye!" egykori kampányszlogennel kiegészítve tengrészeket megszégyenító magabiztosággal navigálhatok tovább.

Az autósok kulturáltan közlekednek. Aki egzotikus kalandokra vágy, menjen vonattal. Vonat: itt kb. minden olyan, mint a bp-i metro vagy hév (csak modernebb). Villamost nem láttam még, de van busz is. A legokosabb vonatokon be is mondják, ki is írják angolul, hogy mi következik, hova szállhatsz át. Csúcsidőben általában a vonatok tele vannak, de ez nem akadályoz meg semilyen igazi japánt, hogy beszálljon. De mégis hogyan? - kérdezném én is. A módszer a következő: lépj be az ajtón - annyi hely biztos van még - majd fordulj meg, és kezd el tolni a tömeget a hátaddal, fenekeddel, vállaladdal, ahogy épp megy. Ezt követően még 5-10 ember beszáll, és mehetünk is. - Kérem, fáradjanak hátrébb! - mint a teli távolsági buszokon: nevetségés, ilyennek nyoma sincs! Néha jönnek az állomásfelügyelők, hogy betömködjék az embereket, hogy be tudjon csukódni az ajtó. Az állomásokon rendszerben közelkedhetnek a gyalogosok lépcsőkön. Kerítéssel van elválasztva a lefelé és felfelé menő sáv. A mozgólépcsőn bal oldalon állni kell, jobb oldalon lépkedeni. Belépni az állomásokra mágneskártyás automata kapukon lehet.

Az árakról beszélve. Az élelmiszer nem iszonyat drága átalában. Bár, amit fel tudok ismerni az általában drágább, mint amit nem. Ebédelni olyan 800 Ft-tól lehet napközben. Egy metrojegy 250 Ft-nál kezdődik, havi bérelet 4 megállóra 15.000 Ft. A bulikba eddig belépőként 3600 Ft-ot, italonként 1800 Ft-ot fizettem. Hmmm, így visszaolvasva azért nem olcsó. Amíg sajnos sok, az a lakás. Azért, hogy a tokioi szokásos 1-1,5 helyett csak fél órát kelljen utazni, ketten egy garzonért 250e Ft-ot fizetünk havonta. Szerencsére a gyakornoki fizu úgy van belőve, hogy mindezekre - és jóformán csak ezekre - elég legyen. Érdekes az, hogy a kezdőmérnökök nem kapnak nálunk sokkal többet. Bár azt mondják a mi cégünkre, hogy a viszonylagos lazaságnak (lehet néha beszélgetni, szabadon öltözködni!) a kisebb bér az ára. Szerintem ezek afféle Apple és Google kultuszt koppintanak: lehetsz kreatív, de hivatásként dolgozz nálunk! Éjjel-nappal lehetőleg! Napközben többen szoktak aludni a székekben, a 16 órázásba belefér egy kis szünet. Engem, ami zavar, hogy annak ellénere, hogy ma is 21 fok volt, nagyon fűtenek. Már odáig jutottam, hogy a zoknit is leveszem, mert különben elaludnék melegben. Újabban egy-két ablakon nincs lehúzva a redőny. Van remény!

Kína, Japán és Dél-Korea ismét egy asztalhoz ült. Észak-Koreának a nevetséges atomrobbantásos ügyét lesöpörték az asztalról, a téma sokkal komolyabb: elfogyott Ozannak a dezodorja. Bár belegondolva nem csoda, hisz mennyi időre lehet elég egy ilyen kis dobozka egy olyan embernek, aki minden reggel kétszer magát és kétszer az ingjét is befújja. A gond inkább az, hogy még nem vett újat. Továbbá a múlt heti mosásnak az ünneplését némileg beárnyalja, hogy két hét után négy db alsógatyáját láttam száradni a kötélen. Már korábban megfogadtam, hogy nem írok erről többet, de hát a földhöz verem magam a röhögéstől.

Alsóneműról beszélve, a japán fogadóim megerősítették, hogy valóban van használtbugyi-automata a városban. De eddig még senkit nem láttam női bugyikat szagolgatni a metrón. A másik gépet - amit a kiskorúak védelme miatt nem nevezek meg - még nem láttam. Bár egy időre felmerült bennem, hogy körül kéne nézni a konyhában, de ettől a kávédaráló hangja elvette a kedvem később.