Új fényképek (vö. Új versek) - ebédelünk

Úgy tűnik, mégis csak összefügg az elkészített fényképek száma azzal, hogy viszem-e a kamerát. Íme, néhány új:

Az étterem kirakatában választhatunk a kiállított műanyag ételreplikák közül.


Bent jegyet veszünk, amit odadunk a konyhás bácsinak. Szerencsére a műanyagételek meg vannak számozva :) "Hmmm, mit is egyek ma? Hínáros tésztalevest vagy panírozott halalakú nemtommit?" - gondolkodnak a finomságra kiéhezett japán kispajtások.

Odaadjuk a főszakácsnak a jegyet, és várunk türlemesen, amíg mondják - külföldieknek mutatják - hogy kész az ebéd. Összefut a nyál a szánkban!

Hmmmm, Hínáros tésztaleves és panírozott húsféle kápasztával és rízzsel. Köretnek valami uborkaszerűség. Ínyencek kedvükre ízesíthetük wasabival (zöld), gyömbérrel (piros) és a Horváth Rozit megszégyenítő fűszerkeverékel (zöldes piros). Megfogjuk a pálcikákat, és ha megy elsőre, kezdődhet a gyönyör. Most már a hínárt is megbírom enni:)



Ebéd után a csendes ösvények menti fák árnyékában megpihenve hallgatjuk a madarak könnyed melódiáit.


Vajon melyik ház tetején parkoltam?



Megszerettem ezt a helyet, jövő héten beköltözöm.