Öt kicsi különbség! Finomság, közlemény

A múltkori japánórás jegyzet után ismét közzéteszek egy újabb apróbb feladványt:

Találjuk meg az öt kicsi különbséget:

 

Az első volt Ozan mai vacsorája, a második az enyém. Az elképesztő, hogy a polip volt a legjobb az egészben. Ezen kívül, amit felismertem még elment. Bár itt az egy darab sárgarépa és egy műnyaglevél alkotta halmazra gondoltam. A többiről annyit csak, hogy miután megettem - már amennyit bírtam - jó ötletnek tartottam, hogy egy kis vajaskenyeret is pakoljak rá. Nehogy visszaküldje a gyomrom, mint ismeretlen csomagot. Itt jegyezném meg, hogy a vajaskenyérevés lehetősége önmagában rendkívüli, mert a múlt héten vett vajról kiderült, hogy nem vaj. Már csak az ismeretlen fogalmak kategóriájába sorolom, mint megannyi mást itt.

De ma is öt percig hasonlítgattam össze a kockacukros zacskón levő betüket a különféle fehér poros zacskókon találhatókkal, hogy tudjak holnap is tenni valamit a kávémba. Az ínyenckedés hamarosan folytatódik ugyanis meghívtak minket Takoyaki vacsorára, ami a szóbeszéd szerint a sültpolip és a palacsinta mostohagyermeke lehet. A mi kis céges csapatunk fog közösen sütni, annál a főnöksrácnál, akivel nagy nehézségek árán de tudtunk néhány mondatot váltani. Nem csak rajta múlik ugyan, mert nem mondanám, hogy el tudok mondani három japán mondatot két tanóra után.

Ja, még a korrektség jegyében leírnám, hogy Ozan bár sokszor nem veszi észre magát, szerinte néha körülötte forog a világ, fárasztó, na meg rendkívül szorakoztató kulturális jegyeket hordoz pmagán, igazából jófej (nem is hinné az ember, hogy mennyivel jobb, mint jópár német).  Jobb, ha le sem írom, mennyit röhögünk a japánokon. Biztos vagyok benne, hogy röhej tárgya vagyok én is, főleg a japánok előtt. De ez így van rendben, közben meg megszokjuk egymást. Ha valakinek esetleg kételyei vannak a más kulturák iránt tanúsított tiszteletemmel szemben, kérem, küldjön levelezőlapot Juszt Lászlónak a Magyar Televízió, TV Ügyvédje, Budapest Pf. 1143-as címre.