Mosolymanók és élőholtak

Isten hozott Mosolyországban!!

Természetesen Isten helyére mindenki behelyettesítheti a saját istenét, sámánját, kabalafiguráját, kedvenc politikusát, stb. De akár üresen is lehet hagyni.

Mosolyországban mindenki boldog. A kedvesség és udvariasság alapvető érvényű. Két ember, ha elmegy egymás mellett, mindig köszön egymásnak - szerk. megj.: sajnos a külföldiek nem értik, mit mondanak, így mormogva bólintanak. Ha egy mosolyisztáni megszólítja egy embertársát, a ragyogó tekintete közli a másikkal, hogy ennél már csak akkor lehetne minden jobb, ha együtt karaokezhatnánk. A beszélgetést gyakran kacarászással színesítik, csak hogy tudja mindenki, hogy ma hihetetlen jó napom van.

A kirobbanó eksztázis akkor tetőzik, amikor egy irígyelt mosolymanónak lehetősége nyilik arra, hogy a mosolyfőnökével vagy egy mosolyvevővel beszélhessen. Ma a szerkesztőségünk egyik riportere is hatalmas boldogságbombában részesült: az étteremben a kiszolgáló mosolytündér egyszerre hajolt meg, nyújotta a kezét a tálcáért, jókat kívánt és mindezt csukott szemmel és széles vigyorral. A kisebb megdöbbenést néhány perces gondolkodás követte: lehetne még rést találni a borult filmek piacán.

Mosolyországból kilépve a tudatlan vándort könnyen érhetik megrázkódtatások. Ez már a élőholtak földje.

Hömpölygő tömegek taposnak egymáson: nem késhetem le a vonatot! Az idegeneket rejtett tekintetek fürkészik. Körülnézve, az embernek csak az elforduló arcok tűnnek fel. Elszigetelt zombik keresnek kiutat egy új világba a telefonokjaikban és képregényeikben elmerülve. Nahát, egy külföldi! Ránézek. Semmi. Őt is megfertőzték. Bezártság. Mikor nyílik már az ajtó!?