A török, bevállalósság

Nincs telefonom!!!:( A régivel meg nem tudok pötyögni itt!! Így az egyetlen esélyem arra, hogy beleolvadjak a tömegbe a metrón: képregényeket kell olvasnom! Meg kell tennem. Nem menekülhetek másképp az emberiséget ősidők óta kísértő kirekesztettség érézésének félelme elől...

De szerencsére a vasárnap nem csak ennek a keserűségnek a befogadásáról szólt. Elvittek minket a japánok Akihabarába, a műszaki áruházak tenyészfarmjára. Nagyok, csillognak, stb... nagy igényeim nem voltak, így csak egy akkutöltőt akartam. Óvó anyai gondoskodással próbálták a legmegfelelőbbet kiválasztani nekem. Majd tíz perc csoportos megbeszélés után kénytelen voltam őket félbeszakítani, hogy ne aggódjanak, biztos, hogy jó lesz a Sony töltő az Energizer akkuhoz, csak menjünk már. Jut eszembe, volt már valaki nővel ruhát venni?

Ekkor a török lakótárs kitalálta, hogy ő bizony japán-angol elektronikus szótárt kíván magának. Nagy hévvel fejest is ugrott a válogatásba, a csoport pedig -mint jegesmedve a tavaszt- várta a végeredményt. Ezután a rövidke óra után bementünk egy boltba. Eleinte még csak a különféle diák- és nővérkeruhákra lettünk figyelmesek, majd a vibrátoroktól, filmeken és olajokon keresztül eljutottunk a guminőkhöz is.

A japán lányok őszinte érdeklődéssel, némileg csodálkozva fényképezték a telefonjukkal a kiállított díszeket. (Ez némileg ellentmond a Black Bible-nak). Amúgy mindennapi diákruhákat elnézve eszembe jutott már, hogy a tervezőjüket a holland pedofilpárt biztosan örömmel befogadná. A lányok bevállalóságát az is árnyalja még, hogy amikor a céges bulin skandált "kampai pai pai"-ra kérdeztünk rá, lesütött szemmel a fiúkrá bízták, hogy elmondják nekünk, hogy a kampai az egészségedrét, a pai pai pedig cicit jelent.

A török, mindig ez a török. Vele dolgozom, vele lakom. A cégnél balra ül tőlem 45 centire, otthon jobbra. Úgy érzem, hamaroson félrehívom, hogy beszélnünk kell, és finoman beadom neki a "kicsim, tartsunk egy kis szünetet" című versikét. Ha meg hiányozna, bámikor tudok szerezni egy tamagocsit. Mert az egyik csajnak még mindig van!! Tegnapelőtt kapta. Látnotok kellett volna az arcát, amikor előkapta és kiderült, ha aznap még nem etette meg. Húsz éves. Hm, bár nekem egy piros labdám van. Hagyjuk. Azt, aki küld nekem egy táblát nagy piros betükkel, amin törökül rajta van: "füröggyé és mossá!", értékes jutalomban részesítem. Elsősorban egy ízletes polipleves receptre gondoltam.

Szerdától járok japánórára! Jól is jön. Ma a boltban akartam venni pár "pálcikán sültcuccot". Rámutatok egyre. Kezdi csomagolni. Rámutatok egy másikra, az elsőt visszateszi. "Oh-oh" Mondom kettő. Elkezd matatni megint. Majd rámutatok egy harmadikra is. Kifizetem. "Azt se tudom, mi ez! Mégis ilyen drága!"-gondolom. Majd kiderült, hogy mind a háromfajtából kettőt adott.

Jól érzem magam igazából, csak hétfő van, azért lett most ilyen.