Megérkezés, megismerkedés

Miután Ferihegyről felszálltam és a felváltva szegeztem a kamerát és 
fénykepezőt  az ablaknak, úgy érezetem jó célállomást választottam.
Összesen 16 óra utazás után megérekeztem Tokyo Naritára, ami leginkább
annyira őszintén Tokióban van, mint amennyire Békéscsaba a XXIV. kerület
lehetne. 

Két lány fogadott a reptéren, majd mondták is, hogy a 2-3 órát fogunk
vonatozni (lakott területen) mire beérünk. Az ok is lett volna, a challenge
csupán annyi volt, hogy számtalanszor átszálltunk és nagyon kevés helyen
volt mozgólépcső. Így kissé előreszaladva a történetben a nap legjobb pontja
az lett, amikor letehettem végre a bőröndöt és a két táskát.

A szoba ami nem nagy, de legalább nem kell felhajtani az ágyat, ha ki akarom
nyitni az ajtót. Egy Török gyerekkel vagyok - Ozan - akinek jutott ágy, 
nekem csak matrac. De még nem adtuk fel, hogy szerezzünk egy nem csak
két ágyas, hanem egyben két szobás villát. A srác elég beszédes, jóindulatú.
Megtanult pár dolgot japánul, nekem is jól lenne pár dolgot. Remélem holnap
már nem ugyanazt az inget veszi fel, amit két napja látok rajta. De nem
ítélekezünk egyelőre. Még ajándékot is kaptam tőle.

Első este voltam AIESEC gyűlésen. Majd elmentünk vacsorázni, ahol egy
svéd cserediákkal is találkoztam. Annak ellenére, hogy őt is aznap ismertem
meg, az európaiság érezhetően adott egyfajta "kölcsönös ismeretséget" 
egymásnak. Ma voltam a cégnél is, nagy-nagy szobában sok kicsi ember.
Kedvesen fogadtak. Videóra kellett mondani egy bemutatkozást. Csak
páran tudnak angolul.

A japán AIESEC-esek nagyon kedvesek, érdeklődnek, sokat mosolyognak. Én
úgy érzem, kedvesen rajtunk, de lehet alapból is. A svédnél egyértelműek voltak a
reakció. Ez még nagy talány számora. Belegondolva, lehet mi is állandóan röhögnénk
egy japán szerencsétlenkedésein otthon:) 

Általában az utcákon napi 3-4 külföldit lehet csak látni. De nem érzem ijesztőnek.
Időnként meg-megnéznek, de nem durván. Bár az egyik csaj, amikor az aiesec-ben
elment mellettem, majd utólág észre vett, egy szájához kapva csak egy juuujt
hallatott:)) Nem sikerült gyanútlanul elbújnom a sorok közt ezek szerint. Többen
kérdezték, milyen magas vagyok:)

Ma ettem tálból "szalonna alatt rízst" meg "kéthurkapálcikán csirkemellet". Eddig
nem olyan durva, mint a echte kínai konyha. Még ők csodálkoztak, amikor a skorpió
kóstolásról meséltem. Kérdeztem, milyen fura állatot esznek, de csalódnom kellett,
mert csak a lóra mondták, hogy yumee-yumee. Azt meg még a bótba is osztják.
Valami rózsaszín cuccra, azt mondták, gyömbér. Na ez volt az a sárga cucc, amit már
a repülőn sem ettem meg. Juhéjjj már féltem, hogy minden ehető! Na, nem sokára
eszem egy kis nyers halat is.

Na abbahagyom mára, mert már én kezdem unni az írást. Hát még ti :) Hívajtok inkább
skype-on.